Hírek
• események
• ünnepnapok
• mindkettő
_____________
program
regisztráció
archívum
Támogass minket te is adód 1%-ával!
Ha segíteni szeretnéd az egyesület munkáját, arra kérünk támogass minket adód 1%-ával. Az adóbevallással
egyidejűleg töltsd ki a "Rendelkező nyilatkozat a befizetett adó egy százalékáról" nevű formanyomtatványt
vagy töltsd le innen:
Rendelkezo_nyilatkozat_2011.pdf
Adószámunk: 18713219-1-13
Köszönjük!
Márciusi ifjak (2012.03.14. és 22.)
2012. március 14.
A Gurulógusok seggébe a nemzet ünnepén is zabszem került, így aztán megint
a Bátoriban kötöttünk ki. Roham menetben vágtunk bele a
Kripta fenekének takarításába, de már menet közben érezhető volt,
hogy ma véget ér a nóta. A 65. vödör után szálkő - vagy legalábbis
nagyon tömött anyagú - járattalpat fogtunk. Szomorúan kapirgáltunk
még egy kicsit, hátha rosszul látunk, de nem, itt nincs tovább: elértük a "Vajna
György kultúrréteg" alját. Marad a vésőgép és a hasadéktágítás. Talán
legközelebb többre jutunk, ha elhozzuk az új Makitát.
2012. március 22.
Hát nem jutottunk többre, pedig ez alkalommal Tibi is tiszteletét tette a barlangban. Makita kartásrs egy teljesen és egy félig feltöltött akkumulátorral felfegyverkezve, kb. 15 percnyi intenzív használat után megadta magát. Említésre méltó tágításról nem is beszélhetünk. Minden reményünket a március végi kutatónapba fektetjük. Szerencse fel, szerencse le!
A hétköznaPICSAlódások után ismét elérkezett a várva várt hétvége. Nem is akármelyik, hanem a Bátori László halinapja (copyright Vasek) előtti hétvége. Február 25., 10 fok, napsütés, de a hajam még mindig ritkul. Napok óta feleségem szúrós tekintete kísér, én csak mosolygok, emlegetem neki; elígérkeztél szombatra, most már nincs visszaút. Szegény meg van győződve róla, hogy csak az életbiztositási összegre hajtok, bevallom, nem rossz gondolatmenet. Felszedjük a menyasszonyokat, Berci-bá már a telefonban megpróbál pokolra küldeni a korai kelés miatt, morog, de legalább Tamás pontos és jókedvű.
8:30 (kerekítve) érkezés a parkolóba, a csapat egy része (Tünde, Erika, Tibi, Jani, Robi) már ott tobzódik. Hogy a fáradt arcokra a félmosolyt a tetemes (4!!!) hölgytársaság, vagy a hamarosan érkező Törkölypálinka-szállítmány csalja, örök rejtély marad, ám lassan befut Sanyi és Golli (Eszter), a csoport új gyermekének (MAKITA) társaságában. Szülinapos kölyökpezsi, szokásos évődés, savazás. Lassan összeszedjük magunkat, közben kocsitolás, bucsálódás, töprengés. Hegyre fel! Hangulat a tetőfokon, Tibi verset olvas, meghatódunk. 40 perces menyasszonyi jellegű sminkelés és öltözködés után kalandra fel, barlangba le.
2 fő Y-ág, többiek Kripta, Fülöp vigyorog, fél óra és felállunk. 105 vödör, arcokon továbbra is lemoshatatlan mosoly, életem párja izzad, van csapat, nem is akármilyen, szaladnak ki a vödrök. Közben Y-ágban fúró lemerül, ketten küzdenek derekasan, light-os továbbjutás (1,5 m +).
Félegy ebéd! Szalonna, tonhal, szendvics, kenyér, süti, CIGARETTA (öcsém!!!). Kaja után négyen elmennek, többi marad. Kripta tovább, Vasek befut, őrület. 150 veder, halálfáradtság, barlangból ki, öltözködés, még 2 cigi, mosoly marad. Leszánkózunk a parkolóba, előveszem az Árut, olyan könnyed 50-es. Mindenki boldog, fogadkozunk, hogy lesz következő. A lényeg, hogy ez volt, ez már megvan, gondolom magamban. Konklúziót levonom: kell főzőalakulat, kész picsa, meleg málé, hogy legyen miért dolgozni, a többi rendben lesz. MINDENKINEK köszönöm az élményt! Következőt mikor?
Dexter
Mesék a Kriptából - Bátori-bg. (2011 második fele, 2012 eleje)
2012. január 26.
A havas-jeges erdei ösvényen felfelé botorkálva azon tanakodtunk Dexterrel, hogy vajon tényleg ez a mai alkalom-e az első az idén? És tényleg: már csaknem egy hónapja nem jártunk a barlang háza táján. A kilátó környékén már rohadt hideg volt és miközben azon igyekeztünk, hogy talpon maradjunk a helyenként jégpályává fagyott hókérgen, eszembe jutott Béla, a hajléktalanunk (igazából nem Béla, illetve nem kizárt, hogy Béla, de azt a nevet csak illendőségből adtam neki, mert mégsem hívhatom úgy, hogy "a hajléktalan"). Biztos nem lesz már ott - mondogattuk, hiszen az őszi teljesítménytúra óta kint lakik a szabad ég alatt és ha a tél eddig kegyes is volt hozzá, mostanra biztosan befagyott a segge. Dexter javaslatára a rövidítésen mentünk le a barlanghoz, az erdőben legalább volt némi hó, amiben meg tudtuk vetni a lábunkat. Nem láthattuk mi a helyzet a szurdokban, lekiabáltam hát és lássatok csodát, Béla válaszolt! Látni ugyan nem láttam, de megígértem neki, hogy a túra végeztével dobok neki némi muníciót.
A mai alkalmat rövidre terveztük, lévén hogy ilyen hatalmas létszámban képviseltettük az egyesületet. Csak némi kőzetmintát óhajtottunk vételezni a kova-versus-gipsz-versus-kalcitszivacs szelvényből aztán tűzés haza. Öltözködés közben jutott eszembe, hogy a tavalyi év utolsó bontásakor az egyik tejesláda alá betettem két doboz komlóval feljavított energiaitalt, ami miatt szinte a gondolat megfoganásának pillanatában elkezdtem aggódni, mivel már a Bejárati-teremben látszott, hogy a legutóbbi alkalom óta bizony illetéktelen látogatók tették be a lábukat a barlangba. Szerencsére a tejesláda senkinek a fantáziáját nem izgatta fel, ott csücsült harmatosan-kívánatosan mindkét doboz, amiből az egyiket rögtön lefoglaltam Bélának. Lefáradtunk a "Szabóba" és jóérzéssel konstatáltuk a térélményt, ami a legutóbbi áldozatkész bontásnak köszönhető (de még nem szoktunk hozzá), majd ripsz-ropsz elvégeztük a dolgunkat és indultunk is volna haza, de Dexter nem bírt ellenállni és egy kicsit "megbökködte" a járattalpat a szondázóvassal, aminek persze bontás lett a vége, úgyhogy végül csak kitermeltünk 30 vödröcskét édes kettesben. Az ismeretlen "vendégek" a Kriptába is lejöttek, ugyanis találtunk egy kettétépett szétázott kockásfüzetből kitépett papírfecnit, amin egy telefonszám és a "Cicanaci" szó szerepel. Úgy tudom közöttünk nincs Cicanaci (vagy tévednék?), úgyhogy kedves Cicanaci és tsai., ha olvassátok a honlapunkat, érezzétek magatokat megdorgálva. Illetékteleneknek más kutatási területére egyeztetés nélkül nem ildomos belépniük, irgum-burgum.
Az a 30 vödröcske éppen elég volt arra, hogy Dexter heves bontási lázzal a Kripta déli végében is kikaparja a tektonikus hasadékot, ezzel valóra váltva a Vajna könyv tényszerű megállapítását, miszerint a "hasadék a termet teljes hosszában kettészeli". Még egy értékes hírrel szolgálhatunk a 2012-es év első bontásáról: végre megmértük a hőmérsékletet és a páratartalmat. A műszert (VOLTCRAFT DL-140TH) a Szabó László teremben, az emléktábla alatt helyeztem el, ahol közel három órányi monitorozást követően 9,8 Co mellett 91,1% RH-t mértünk.
Természetesen Béláról sem feledkeztem meg, vetettem neki némi elemózsiát és majdnem fejbe dobtam egy doboz "tudjukmivel". A kőzetmintáról háztartási sósavval egyértelműen megállapítható volt, hogy CaCO3, úgyhogy ezzel a vita véglegesen végetért: a Kripta kitöltése kalcitszivacs.
December 15.
Hála az idegenlégiósoknak - a Guru életében rendhagyó módon - ezúttal extra létszámban
vonultunk fel a munkaterületen. Ahhoz ugyan éppen kevesen voltunk, hogy folyamatos láncot
alkotva egymás kezébe adhassuk a vödröket, de így is rekordokat döntögettünk. Az egy perc
alatt felhúzott vödrök száma átlagban majdnem elérte a másfelet, továbbá az egy munkamenetben
kitermelt összmennyiség is szép halmokat eredményezett a Bejárati-teremben, ami talán egyedül
a kutatóhétvégék eredményeihez volt fogható. A vödröket meg sem számoltuk, valahol a 300.
környékén veszítettük el a fonalat.
Persze ami igazán lényeges, hogy a szorgos munkáskezek végül csaknem teljesen átdeponálták
a Szabó László terem törmelékkupacait. A vendégeknek köszönhetően bontás közben az ötletek
egész tárháza vonult fel, de végül maradt a jól bevált kötelezés, és persze újra előkerült
néhány vitás kérdés is a Kripta kitöltési anyagát illetően (gipsz, kova, kalcitszivacs?),
úgyhogy most már tényleg muszáj lesz kőzetmintát vennünk és bevizsgáltatni. Abban az egyben
legalább egyetértettünk, hogy a Kripta tulajdonképpen típusos folytatása a szőlőfürtszerűen
egymásba nyíló gömbfülke sornak, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a Kripta
kitöltése a többi teremnél valamivel masszívabb és ezért némileg nehezebben bontható. A Vajnáék
által sem véletlenül emlegetett tektonikai hasadék mindenesetre egyre nagyobb terjedelemben
mutatkozik a teremben, nehezen hihető, hogy az ezen keresztül feláramló hévíz éppen itt vallott
volna kudarcot és érte volna be ezzel a szűkös odúval. Ismét felmerült (ki tudja hányadszor),
hogy a Szabó László termet ki kell rámolni (tokkal-vonóval), hiszen addig amíg nem látjuk át
pontosan, hogy a gömbfülkesor alsó tagjai miként hatják át egymást, a Kripta várható méreteire
sem nagyon lehet következtetni. A régi ötlet aktualizálása, miszerint a jelenleg fellelhető
legpontosabb térképen (Acheron 1986) be kellene jelölni a hasadék áthatási pontjait, sokat
segíthetne ebben.
December 1.
A decembert is a Kriptában kezdtük, ezúttal MV nélkül, de annál nagyobb örömünkre a "ferencesek" oszlopos tagjával
Gabóval, így a lassan-lassan elhomárosodó Bátori-csapat újból nőhöz jutott. Nem is akármilyenhez!
Gabó drága végre felvilágosított minket a barlangi fluidum természetéről és miután jóízűen elrágicsált néhány grammnyit az általam
pesszimistán már mindenfélének kikiáltott "laza és szálas szerkezetű" kőzetből, lakonikusan csak annyit mondott: "Ez gipsz".
Szkepticizmusom engem többnyire óvatosságra int, de Gabó véleménye előtt meghajlok és különben én is megkóstoltam a terméket.
Nem finom, de sok. Egyébként kedves geológusok, tudtátok, hogy a fluidum
"az egyes idealista filozófiai áramlatok elképzelése szerint láthatatlan szellemi áram, amely az istenségből vagy az
emberi testből sugárzik ki"? Ennél azért fontosabb hír, hogy végre megindult a huzat! Bár a Kriptát már
több ponton is megbontottuk, és mindig nagy a lelkesedés az ígéretes továbbjutási lehetőségeket illetően, a huzat pontosan onnan jön,
ahonnan már Vajnáék idejében is fújdogált, azaz Északról, a hasadék mélyéről. A barlangi huzatról alkotott fogalmaim néhány éve
ugyan gyökeresen megváltoztak (ez történetesen a Légcsőben történt, az - akkor még - Vacska-barlangban, ahol a szél az ittenihez
képest majdnem letépte a fejemet), de a lángpróba magáért beszélt. A terem északi részét kettéosztó függőleges hasadék, ami a
járattalpon is jó méternyit továbbhalad, az alsó részén egyértelműen szelel, tehát jó okunk van feltételezni, hogy nagyobb
légtömegek mozgása indult meg a téli időszak hőmérséklet változásainak köszönhetően. Hogy ez a levegő a barlang már ismert
részéből áramlik-e felfelé vagy a még felfedezetlen új részekből, az egyelőre rejtély marad. Annyit azért tehetnénk az ügy érdekében,
hogy a jelenleg elérhető legpontosabb térképen (Acheron, 1986), a barlang teljes térfogatában bejelöljük a hasadék áthatási pontjait
(ahol csak lehet), és kifürkészhetnénk, hogy érdemes-e tovább küzdenünk.
November 17.
Régi tervünk volt, hogy elcsalogassunk egy régészt a barlangba, hogy az utolsó kétségeket is eloszlassa
a közlemúltban talált "régészeti leleteinkkel" kapcsolatban. A Szabó László teremben a bontás
idején, a gömbfülke és az akkori járattalp határán, a padlószint alatt nem sokkal találtunk néhány lepényszerű
töredéket, amik bár ránézésre agyagnak tűntek, keménységük és a nedves talajban mutatott állékonyságuk miatt
inkább valami márgás vagy agyagos szennyezettségű átkarbonátosodott üledéknek véltük őket.
Feltételezésünk szerint ezek a felülről beszivárgó vagy a visszavonuló víz agyagos iszapban és oldott mészben
gazdag kicsöpögései révén keletkezhettek. A viszonylag sűrű massza a gyorsan elszivárgó víz
miatt megőrizhette formáját és később a benne lévő oldott mésztartalom miatt összecementálódhatott. A fő
kérdés persze az volt, hogyan látja egy régész, lehetnek-e emberi kéz alkotásai a szóban forgó "műtárgyak"?
Anikó hősiesen viselte a megpróbáltatásokat. Az első percek izgalmai után már mindenre kapható volt.
A Szabó László teremben in situ is megvizsgáltunk néhány hasonló anyagú töredéket és megállapodtunk,
hogy nyugodtan folytathatjuk a munkát, a "műtárgyak" nem emberkéz alkotásai. A termelési normát a négy
főnyi brigád is sikeresen abszolválta (amiben a vendégünk is jeleskedett!), harminc vödörnyi sittet
mozgattunk át a Szabó-depóba, ami lassan teljesen megtelik (elkelne már egy nagyszabású
depóköltöztető akció!). Dexter tovább tisztította a tektonikai hasadékot, ami a terem északi részében
most már teljes pompájában megmutatkozott és előkerült a múlt héten eltűnt szondázóvas is.
November 10.
Csütörtökön sikerült ismét alászállnunk. Berci, Sághi Bazsi és jómagam voltunk jelen az akciónál.
Kb. 16 veder anyagot sikerült kitermelnünk a Szabó alatti "Kriptából". Cél a termecske alján található
hasadék megtisztitása volt. Most kb. a terem közepéig tettük többé kevésbé szabaddá/láthatóvá a nyílást,
ám többnyire még csak a fal felőli oldalon látható tisztán a szálkő. Berci bá' fáradhatatlan kapirgálás
közben a fal tövében talált egy kis üreget, ami átnyúlható. Sikerült befényképezni, illetve a virgácsát
is sikerült némi erőlködés és anyázás árán bedugni a lyukba. Közben megpróbáltam a hasadék eddig is
tisztán látható részét tisztitani, illetve alkalomszerűen szondázgatni. A szonda sajna(?) tövig
becsusszant, kioperálását a következő alkalomra halasztottam lustaságból kifolyólag.
Számomra úgy tűnik, hogy jelen állás szerint ezt a részt (is) érdemes lenne egy komolyabb spiccvésővel barmolászni, ám ahhoz, hogy tisztán lássunk, szükség van a hasadék teljes megtisztitására, ami gyakorlatilag a Kripta teljes kiszedését jelenti. Ennek kivitelezéséhez ki kell(ene) pakolni becslésem szerint 200-300 vödörnyi bontási törmeléket a Szabóból.
Dexter
